Gondolatok a visszajelzésről

A tanév végén elgondolkodtam a visszajelzés jelentőségén, hiszen nemcsak diákjainknak fontos a feedback, hanem nekünk, pedagógusoknak is. Már a portfólió írásakor, illetve minősítéskor tapasztaltam a visszajelzés jótékony hatását, hiszen számomra ismeretlen szakemberek mondtak eddigi pedagógiai munkámról véleményt. Jó volt hallani a sok pozitív véleményt, biztatást, megnyugtató szavakat. Jó érzés volt látni minősítéskor a mosolyt  a szakembereken, illetve a gyerekek felszabadultságát is.

Áprilisban részt vettünk a Digitális Témahéten, ahol nagyon szívesen dolgoztak gyerekek, nagyszülők, pedagógusok. Mi nagyon jól éreztük magunkat a héten, sok új alkalmazást ismertek meg a gyerekek, kicsit a nagyszülők is megismerkedtek a digitális világgal. Mivel a csoportok egy közös Padlet felületen dolgoztak, így naponta értékeltük a munkájukat, amit nagyon szívesen olvastak. Ezek az értékelések a pozitívumokat emelték ki, és javaslatokat tettek az esetleges hiányosságok javítására. A projekthét végén értékelést is kértünk a gyerekektől: mindenki kiemelte, hogy jó volt így dolgozni, megemlítették a nekik tetsző alkalmazásokat is. (pl. QR-code generator) Volt olyan tanuló, aki leírta azt is, hogy biztosan fogja még használni a tanult alkalmazásokat. Külön öröm volt számunkra, hogy a szakmai zsüri mintaértékű projektnek minősítette munkánkat. 

Munkámról visszajelzést kaptam akkor is, amikor tanítványaim versenyeken vettek részt, ahol sikeresen szerepeltek. Az egyik diákom a Kenguru versenyen megyei I. helyezést ért el.Nagyon büszke vagyok:)

A tanév során mind a gyerekektől, mind a szülőktől nagyon sok pozitív visszajelzésben volt részem, amik újabb és újabb energiákat adtak munkám során.

Egy tanulómtól pedig ezt kaptam:

"Szeretet nélkül lehet fát aprítani,

és szeretet nélkül lehet téglákat formálni,

de szeretet nélkül nem szabad gyermekekkel bánni!"

Lev Tolsztoj