Hosszú hallgatás után megint írok a blogomba, ahol az elmúlt félév tapasztalatairól szeretnék néhány gondolatot megosztani.
A másodikos kisdiákjaim mindig várják, hogy használjuk az interaktív táblát, akár játékra, akár pl. környezetismeretórán tananyaghoz kapcsolódó videót nézünk. Ezeket a videókat néma csendben nézik végig, többen a megfigyelési szempontra válaszolva jegyzeteket is készítenek, mindezt saját maguk találták ki.. Sajnos az interaktív feladatokra ezeken az órákon ritkán jut idő. Talán majd a második félévben.
Használtuk már a táblánál a GoogleMaps alkalmazást, illetve az írókat, költőket, meseírókat is meg tudjuk nézni.
A tapasztalatom azt mutatja, hogy leginkább a játékokat szeretik a táblánál, amikkel az adott tananyagot tudjuk gyakorolni. Az általam készített játékoknál mindig arra kell figyelnem,hogy mindenki kijöhessen, dolgozhasson a táblánál. Múlt hétre egy nagyon egyszerű feladatot készítettem a helyesírás gyakorlására.
Természetesen a hibás válaszoknál meg is kellett indokolni mi a hiba és ki is kellett javítani.A végére a hiányzók miatt, még nekem is maradt feladat. Nagyon örültek, hogy minden szót elsőre jó helyre sikerült behúzniuk. Néhányan kérték, hogy töltsem le az alkalmazást nekik is.:)
Most már megpróbálok minden órára vinni legalább egy ilyen, vagy ehhez hasonló feladatot.
Ebben a tanévben megpróbálkoztam azzal is, hogy délutáni foglalkozásokon, amiken nem a teljes osztály vesz részt, mindenki külön számítógépnél gyakorolhat.
Először matematika feladatokat kerestem a gyerekeknek, amiket az osztályblogba össze is gyűjtök. Jó volt hallani, hogy néhány tanulóm elmondta, hogy ezeket a feladatokat otthon is játszotta már.
Egy másik alkalommal szövegértést gyakoroltunk. Ott kicsit nehezebb volt a dolgunk, mert a szövegek és a feladatok között mindig váltani kellett. De a végére nagyon belejött ebbe is mindenki. Örültek az eredményeknek is, bár tökéletesre senkinek sem sikerült megoldani a feladatokat.
Többen meg is kérdezték, hogy mikor megyünk be megint az informatikaterembe.
Ebben a félévben annyi pozitív visszajelzést, energiát kapok a tanítványaimtól, ami biztosan kitart tanév végéig is. Egymást segítik, örülnek a másik sikerének, nem irigykednek, ami a mai világban ritkaságszámba megy. Ha valakinek jól sikerül a felmérés, vagy egy órai feladat, akkor megtapsolják egymást.
Egy kedves történetet is szeretnék leírni végezetül: Az egyik tanítványom nagyon jó dolgozatot írt, ragyogott az arca, látszott, hogy repes a boldogságtól. (Addig mindig rosszabb dolgozatokat, felméréseket írt.)
Azt az őszinte örömet, igazi gyermeki boldogságot soha nem fogom elfelejteni. Akik nem látták a kisgyerek arcát, kérték, hogy forduljon feléjük. Még az soztálytársai is megdicsérték a tanulót.
Úgy gondolom, ezekért a pillanatokért érdemes küzdeni..
