Az első meglepetés akkor ért, amikor nem nyílt meg az oldal. Először nem értettem, hogy mi is történt, de aztán egy rövid nyomozás és angoltudásom felelevenítése után rájöttem, hogy a staticloud.com oldallal van valami gond. Kevés vigaszt jelentett számomra, hogy mások is hasonló gondokkal küzdöttek. Rövid mérgelődés után arra gondoltam, hogy én mindent elmentek, archiválok, amiket valaha csináltam. (még a gimnáziumi történelem esszémet is gépre vittem, így megőrizve az utókornak), hátha szerencsém lesz és megtalálom most is a munkámat. Nagyon reménykedtem, de azt nem igazán tudtam, hogy melyik pendrive-on, vagy külső merevlemezen bújhat meg. Így keresésbe kezdtem, s szerencsére sikerrel jártam, így már semmi akadálya nem volt a kipróbálásnak.
4. osztályban néztük meg a gyerekekkel, akik az informatikával és a német nyelv rejtelmeivel is ebben a tanévben kezdtek el ismerkedni. Nagyon lelkes kis csoport, akik hálásak azért, ha a táblánál "játszunk", pedig ez is igazából tanulás. Mindent nagyon élveznek, szeretnek, az új dolgokat különösen.
Mivel teljesen kezdőkről van szó, ezért nem minden feladatot tudtunk megoldani.
Először megismerkedtünk közösen a felülettel, megcsináltunk néhány feladatot, meghallgattuk a szavak kiejtését is. Látszott a gyerekek arcán, hogy már az is örömet okozott nekik, hogy megértettek egy-egy szót. Azért is szeretek ilyen kisgyerekekkel foglalkozni, mert ők még lelkesek, kedvesek, látszik az igazi örömük. Igazából ez adja vissza azt a hitet, amit a nagyobbak érdektelensége miatt időnként elveszítek.
Ezután átismételtük a tanult bútorokat, ahol a HotPotatoes-ban készített párosításos feladatot nagyon hamar hibátlanul sikerült megoldaniuk. Nagyon magabiztosak voltak a feladatnál. Sőt, azt is mondták, hogy nagyon könnyű volt. Ezen fellelkesülve elhatároztam, hogy megpróbáljuk úgy is megcsinálni a feladatokat, hogy mindenki külön gépnél ül és a saját tempójában haladhat a gyakorlatokkal, tesztekkel. Ez azért aratott sikert a gyerekek körében, mert egyrészt az egérrel könnyebben helyre tudták húzni a szavakat a párosításnál, másrészt pedig mindenki csinálhatta a gyakorlatokat. Örömujjongás is volt, amikor valamelyik feladatot 100%-osra sikerült megoldani. Ha valamelyik feladat rosszabbul sikerült, akkor félve kérdezték meg, hogy a 80% nagyon rossz? Megnyugtattam őket, hogy volt a feladatban több számukra ismeretlen szó, a tanultakat viszont jól megoldották, ezért ez egyáltalán nem rossz teljesítmény.
Volt olyan kisgyerek, akinek a
ClassTools-ban készített játékom annyira elnyerte a tetszését, hogy szinte nem is akart továbbmenni. Ő a lövöldözős játékot választotta, ami természetes, hiszen fiúról van szó, de nagyon boldog volt, amikor kiderült, hogy ő még a leggyorsabban mozgó szavakat is ki tudta lőni. Többször vissza is tért ide. A másik kedvenc a
FlingtheTeacher játék volt, amit az interaktív táblánál is többször játszottunk már. Bár az volt a vélemény, hogy ott könnyebb, mert meg tudják egymással beszélni, itt viszont nem lehetett. Azért több tanulónak is sikerült a végén kilőni a szebbnél szebb kinézetű professzort. A játék azért is hasznos volt, mert több új szóval is találkoztak a gyerekek, amit azért sikerült megjegyezniük az óra végére.
A teszteket is sikeresen megoldották, a munkájukat maguk le tudták ellenőrizni és meg is állapították, hogy "Jaj, de hiszen ezt tudtam is, csak nem figyeltem." Büszkén mutatták a hibátlan teljesítményt.
Könnyebbek voltak azok, ahol egy jó megoldás volt. A több jó megoldás esetén már jobban végig kellett gondolniuk a dolgokat. Itt előfordult, hogy egy-egy szónál nem voltak biztosak a névelőben, ezért inkább nem jelölték be a szót.
Egy bátor kisfiú a szövegértéses feladatokat is megoldotta, elég jó eredménnyel.
Remélem, hogy a jövőben még vissza tudunk térni ehhez a gyakorlóanyaghoz, más osztályokban is. Évről évre szerintem egyre több részt tudnak majd megoldani a gyerekek.
Fontosnak tartom, hogy ezáltal nemcsak új szavakat, kifejezéseket ismernek meg különféle tevékenységek közben, hanem fejlődik digitális kompetenciájuk is.