Miután kiszabadultam a szabadulószobából ígéretemhez híven, írok is róla.
Az online szabadulószobát nagyon kedves tanárom készítette, aki az IKT eszközök használatával "néhány éve" teljesen megfertőzött.
Farkas Róbert és Kovács Krisztina, akik a Webkurzus megálmodói és megalkotói egy új, nagyszerű ötletet valósítottak meg: az online szabadulószobát, ahol a tanulók már meglévő ismereteiket alkalmazhatják, illetve új ismeretekhez is juthatnak. A szabadulószoba időzítése is kiváló, hiszen a Digitális Témahét minden napján egy-egy új szoba nyílt meg, új tartalmakkal.
Mivel szerettem volna a tanulókkal is kipróbáltatni, ezért magam is belevágtam ebbe a kalandba. Tényleg kaland volt számomra, hiszen ezeket a nyelvtani ismereteket én "ezer évvel ezelőtt" tanultam.
A bejelentkezés nekem nem okozott gondot, simán bejutottam, igaz a felület számomra ismerős volt, meg az utasításokat én tényleg az első szótól az utolsóig elolvastam. Nagyon tetszett, hogy az ismeretanyag nemcsak szövegesen, hanem sokszor videós formában, azaz láthatóan-hallhatóan jelent meg.
Az 1-2. téma (mássalhangzó törvények, képző-jel-rag) nekem már iskoláskoromban sem tartozott a kedvenceim közé, és az idők folyamán még felejtettem is, ezért ezekből a szobákból nehezebben jutottam ki. De mivel sok interaktív játék volt, így nem szegte kedvemet az esetleges sikertelenség.
A 3-5. szobánál már könnyebb volt a feladatok megoldása.
Mivel nekem nagyon tetszett a digitális szabadulószoba, ezért úgy gondoltam, a 7-8. osztályos tanulókkal is megpróbáljuk.
Többen már a bejelentkezésnél elakadtak, a következő okok miatt:
- nincs Facebook vagy/és Google fiókjuk
- van ugyan Facebook-juk, de valamiért nem adják meg (hiába igyekeztem rábeszélni őket)
- az új fióknál ugyan meg tudták adni az e-mail címüket, de annak nem tudták a jelszavát, így nem tudták az e-mail-ben kapott adatokat megerősíteni
Végül úgy döntöttünk, hogy akkor csoportban próbálkozzanak a kijutással.
A 8. osztályosok közül volt olyan csoport, aki 2 tanóra alatt 2 szobából is kijutott. A 7. osztályosoknak 1 tanóra állt renelkezésére (mivel a tervezett másik alkalommal áramszünet volt), így ők az 1. szobával próbálkoztak, többnyire sikerrel.
Néhány tapasztalat:
- a gyerekek nem olvassák el pontosan az utasításokat, így volt olyan csoport, akinek azért kellett kétszer megcsinálni egy feladatot, mert nem olvasták el, hogy a szavak között lesz a jelszó a következő feladathoz
- voltak, akik leírták papírra, hogy a jelszóhoz milyen toldalékok kapcsolódnak
- jól együtt tudtak dolgozni a gyerekek csoportban
- élvezték a változatos feladatokat (több feladattípus ismerős volt nekik a LearningApps-ből)
- a videókat nem tudták megnézni, mert nálunk a suliban nincs hangfal az asztali számítógépekhez, de ennek ellenére sikeresen meg tudták oldani a feladatokat
- voltak, akik nem hitték el, hogy tényleg 5, illetve 10 perc áll rendellkezésre, beszélgettek közben, és mikor már csak egy perc volt, akkor döbbentek rá, hogy "mindjárt lejár az idő"
- tetszett nekik, ez abból is látszik, hogy már kicsöngettek az óráról, de az egyik csoport azt mondta, hogy ők még szeretnék befejezni
- örültek, ha kijutottak egy szobából
Úgy gondolom, hogy ez egy kiváló ötlet.
Jó lenne több témakörhöz is ilyen jellegű szabadulószoba, meg természetesen nekünk felnőtteknek is, hogy az ismereteinket fel tudjuk eleveníteni. Én úgy gondoltam, hogy jó helyesíró vagyok, de az egyik szobánál rájöttem, hogy ez közel sincsen így.. Én is sokat tanultam és nagyon örültem, hogy sikerült mindent megoldani, igaz nem hibák nélkül.
Ez egy nagyon jó formája az ismeretek gyakorlásának, alkalmazásának.
Amikor említettem a kollégáknak, akkor az egyik magyar tanárunk mondta, hogy mindenképpen kipróbálná az 1. szobát az 5. osztályosokkal, mivel éppen ez volt a témájuk. Meg ő is szeretné kipróbálni.
Köszönöm a készítőknek a sok munkát, valamint a lehetőséget, hogy azok is kipróbálhatják, akik már nem 7-8. osztályosok.
Ügyes vagy!
VálaszTörlésKöszönöm:)
Törlés